Frida Kahlo Múzeum, Coyoaca, Mexikóváros, Mexikó

 

“Merj élni, meghalni bárki tud!” 

 

„Azt hitték szürrealista vagyok, de nem voltam az. Sohasem festettem álmokat. Saját valóságomat festettem le.”

 

„Ő volt az első asszony, aki tökéletesen és megalkuvást nem ismerő őszinteséggel, sőt azt mondhatnánk, higgadt könyörtelenséggel jelenítette meg a csakis a női nem által megtapasztalható általános és konkrét élményeket.”

 

„Frida Kahlo művészete és művészeti öröksége izgalomban tartja a művészeket, antropológusokat, pszichológusokat és sok más csoportot is, többek között feministákat és marxistákat, marginális és nem marginális közösséget egyaránt.” (Budapest, 2018)

 

A magyar-német származású Wilhelm (Guillermo) Kahlo és az oaxacai származású Matilde Calderón lánya, Frida volt a négy lánya közül a harmadik. Frida Kahlo mexikói festőművésznő, közéleti szereplő, a 20. századi Mexikó egyik legemblematikusabb alakja.)

 

Frida Kahlo, teljes nevén MAGDALENA CARMEN FRIDA KAHLO CALDERÓN a Matilde és Guillermo Kahlo által 1904-ben épített Casa Azulban látta meg a napvilágot 1907. július 6.-án., amely nevét ragyogó kékre festett falairól kapta. Abban a házban is hunyt el 1954. július 13.-án.

 

Az akkor még külvárosnak számító Coyoacán negyedben álló Kék Ház belső udvara a spanyol kertek jellegzetes építészeti megoldásait a mexikói kertek őshonos növényvilágával ötvözi.

A magas falak övezte hűs patió, a lépcsős teraszok a szokottnál kevesebb követ, annál több dúsan virágzó bokrot, árnyas ligetet, kálákkal, kaktuszokkal és pozsgásokkal beültetett ágyásokat rejtenek. A délszaki kertek elengedhetetlen tartozékát, a levegőt frissítő szökőkutat cserepes virágok gyűrűje fogja körül.

 

A ház ma már múzeum, de szobáiból, így Frida egykori műterméből is közvetlenül a kertre lehet látni, amit a burjánzó növények mellett Frida Kahlo és Diego Rivera prekolumbián szoborgyűjteménye díszít. A régi házban és az 1929-es házasságkötésük után, rusztikus szürke kőből felhúzott új épületszárnyban ma is ott trónolnak külön nekik kialakított falfülkéikben a „házi istenek”. A kert leghíresebb eleme a Rivera építtette miniatűr mexikói piramis, melynek lépcsőzetes teraszain kaptak helyet a szoborgyűjtemény legszebb darabjai.

 

A kobaltkék falú ház hangulatos belső udvart vesz körül - a Kahlo család egykori otthona 1958 óta múzeum. Az épület és annak berendezése a ház 1951-es állapotát tükrözik, a művész személyes tárgyaival, mexikói stílusú berendezésével és természetesen jónéhány Frida Kahlo-festménnyel. Sárga-kék kockás csempe, rengeteg népművészeti tárgy és urnában Frida Kahlo hamvai - így teljes a kiállítás.

A La Casa Azul Frida Kahlo intim univerzuma. Ebben a gyönyörű rezidenciában a művész élete nagy részét élte; eleinte a családjával, majd évekkel később Diego Riverával. Hasonlóképpen érdekes mexikói és külföldi látogatók tartózkodtak ezen a helyen, a magával ragadó művészpár vonzotta őket.

Frida múzeumként akarta elhagyni otthonát, hogy szeretett Mexikója élvezhesse. Emiatt halála után Diego itt szervezte meg a Frida Kahlo Múzeumot. 

 

A múzeum igazgatását a Diego Rivera és Frida Kahlo Múzeum Trösztre bízták a Mexikói Banknál, amelyet Rivera maga alapított 1957-ben.

 

A Múzeum 1958 júliusi felavatása óta a Kék Ház megmutatja azt a légkört, amely ihlette Fridát alkotásáért, valamint személyes holmiját. Mindkét művész festményei mellett figyelemre méltó népszerű műalkotások, Kolumbus előtti szobrok, fényképek, dokumentumok, könyvek és bútorok láthatók a házban. . A gyönyörű kert a Kék Ház elengedhetetlen része, és Frida ruháinak kiállítása is megtekinthető.

A Casa Azul kertjéről a fotográfus apa mellett többek közt a magyar származású, Amerikába áttelepült Nickolas Muray (eredeti nevén Mandl Miklós, akit tíz éven át tartó szenvedélyes viszony fűzött a festőnőhöz) készített sok felvételt. Sőt a színes mexikói viseletben megörökített Frida leghíresebb portréinak mindig a kék fal vagy egy jellegzetes kertrészlet szolgál hátteréül. Ő maga azonban meglepő módon sosem festette le a Casa Azul kertjét, vagy legalábbis nem maradt fenn ilyen festménye, de Nagyszüleim, szüleim és én (1936) híres családi portréján, gyerekkori énje a miniatűr kék falú kertben áll.

 

Forrás: vojazs.blog.hu, museofridakahlo.org.mx, artmagazin.hu